Vilmos Zsigmondy a múlt század egyik vezető bányamérnöke volt, akinek Budapest sok mindent köszönhet. Ő lett az egyik első nemzetközi szakértő, aki sikeresen feltárta a természeti termálforrásokat Magyarországon. A mérnök artézi kutat fúrt a Margitszigeten, és jelentős szerepet játszott a Széchenyi fürdő feltárásában, írja a budapest.name.
Első lépések a mérnöki pályán
Vilmos egy evangélikus családban született 1821. május 14-én Pozsonyban (ma Szlovákia fővárosa, Pozsony). Apja, Samu, tanár volt, majd később a líceum igazgatója lett, édesanyja pedig hat gyermek nevelésével foglalkozott.
Az első iskola, ahova Vilmos járt, az evangélikus líceum volt. 1838-ban jeles eredménnyel fejezte be tanulmányait. Ezután a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia bányászati karán tanult tovább. Miután 1848-ban megkapta a diplomáját, Vilmos a selmecbányai gyárban kezdett dolgozni, ahol hamarosan a vezető asszisztense lett. Rövid idő múlva Bécsbe küldték. Az osztrák fővárosban kiváló lehetősége nyílt a geológia és az ásványtan terén szerzett ismereteinek bővítésére. 1846-ban a fiatal mérnök a dél-erdélyi Resicabánya közelében található Dolmány szénbányájának vezetője lett.
Az 1848–49-es szabadságharcban Zsigmondy részt vett, és ellenőrizte az ágyúk, bajonettek és bombák gyártását, amelyeket Magyarország számára Resicabányán készítettek. A világosi fegyverletétel után, 1849. augusztus 13-án császári csapatok fogták el. 1849. november 16-án Vilmost hat év börtönbüntetésre ítélték. Azonban a Habsburg hatalom értékelte a szakértelmét, és mivel barátai kérvényt nyújtottak be az uralkodói bírósághoz, mindössze fél évet töltött börtönben. 1850. július 24-én szabadon engedték, és a dél-erdélyi Szekul bányájának vezetőjévé nevezték ki.
Független ügynökség alapítása Budapesten
1851-ben Vilmos elhagyta Erdélyt, és az ország középső részén található Anna-völgyi szénbánya kitermelését kezdte vezetni. Nyolc év munkát követően, 1859-ben Pestre költözött, ahol magán bányászati szakértői irodát alapított.
A bányatulajdonosok és bérlők gyakran igényeltek szakmai tanácsokat, mivel nem voltak szakemberek, és a hatóságok is nagyon érdeklődtek Zsigmondy tudása iránt. 1860. szeptember 30-án, hosszú késlekedés után, a kormányzó tanács engedélyezte a mérnök számára saját irodája megnyitását, amelynek fő tevékenysége a vízkitermelés volt. Hamarosan az irodában 20 vezető mérnök dolgozott, és az aktívan fejlődött. Szolgáltatásait országszerte nagyra értékelték.
1866 és 1868 között Zsigmondy artézi kutakat fúrt Budapesten. A Margitszigeti kutaknál 118,58 méteres mélységet ért el. A fúrás technikai részleteit részletesen ismertette a „Tapasztalataim az artézi szökőkutak fúrása körül” című, 1871-ben megjelent munkájában.
A fúrás 1866. december 21-én kezdődött a Margitsziget nyugati oldalán, szemben az Óbudai zsinagógával. Tizenöt mérföldnyire innen, a Duna partján egy kis, két láb átmérőjű pocsolya található. Hőmérséklete 24 és 26 fok között ingadozott. A víz, amely ebben a pocsolyában összegyűlt, nem folyt le, mivel a feleslege a laza homokban és kavicsban oszlott el. Így a mérnök biztosra vette, hogy egy nagy, emelkedő termálforrás létezik a kavics alatt. A feltörése 1867. május 13-án történt meg.
1868-ban Zsigmondy megkezdte a Városligetben a fúrást, amely tíz éven át tartott. Ez a közel 1000 láb mély kút lett legnagyobb sikere. 1878-ban így született meg Budapesten a világ akkori legmélyebb artézi kútja. A forrás vize fürdésre és a tó feltöltésére szolgált, emellett eljuttatták a földalatti vasút végállomásának régi épületében kialakított artézi fürdőkhöz.
A fúrás során Vilmos értékes technikai tapasztalatokat szerzett és megerősítette geológiai feltételezéseit. A forrás megnyitása hatalmas érdeklődést keltett hazai és külföldi közönség körében. Újságok és hetilapok részletesen ismertették az eseményt, és minden cikkben köszönetet mondtak Zsigmondynak.
A mérnök hozzájárulása Budapest fejlődéséhez
Amint 1861-ben Pestre költözött, Zsigmondyt beválasztották a városi tanácsba, 1874-ben pedig a közmunkatanács tagja lett. Nagyon fontos szerepet játszott a főváros fejlődésében, amely akkoriban gyorsan bővült. Vilmos elősegítette egy vízvezeték építését, a Duna szabályozását és a városkép kialakítását. Felhívta a figyelmet a Dolomit jelenlétére, amely kis mélységben található a Duna ágainak medrében. A mérnök több ülésen is felhívta a figyelmet a Soroksári-Duna-ág lezárásának veszélyeire. Véleménye szerint számos ok akadályozta a természetes mélyítés megvalósítását, és a második Duna-ág lezárása miatt kialakuló vízszintemelkedés árvizeket és kellemetlen visszaáramlást okozhatott a csatornákban. Ezt nemsokára a Duna téli befagyása is igazolta.
Mint a magyarországi geotermikus kutatások úttörőjét, Zsigmondyt 1868-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Egész életében szorgalmasan dolgozott. 1888. december 21-én tüdőgyulladásban hunyt el.