A budapesti Millenáris Park története klasszikus példája annak, hogyan alakul át egy korábbi ipari terület modern kulturális és rekreációs térré. Cikkünkben arról szeretnénk mesélni, miként vált egy régi gyártelep a város egyik legegyedibb kulturális helyszínévé. A park kialakulása hosszú éveket vett igénybe, és több szakaszon keresztül valósult meg. Tudjon meg többet a budapest.name oldalon.
Az acélóriás születése
Minden 1844-ben kezdődött, amikor Ganz Ábrahám svájci-magyar mérnök megalapított egy kis vasöntödét. Ez a szerény kezdet hamar sikertörténetté nőtte ki magát. Az ő, majd utódai vezetésével a gyár világszerte ismert vállalattá fejlődött, amely nem csupán egy gyár volt, hanem a magyar ipartörténet meghatározó egysége.
Az igazi fellendülés 1878-ban következett be, amikor a gyárban létrehozták az Elektromos Osztályt. A Millenáris olyan kiemelkedő magyar mérnök-feltalálók bölcsőjévé vált, akiknek nevei bevonultak a világtörténelembe az elektrotechnika terén:
- Zipernowsky Károly;
- Bláthy Ottó;
- Déri Miksa.
Ez a trió az elektromosság fejlesztésének szentelte magát, és éppen itt, a Ganz gyárban fejlesztették ki és vezették be a gyártásba a forradalmi transzformátorokat, ezzel a vállalatot a világ vezetői közé emelve. A termékek kiváló minőségének és az innovációknak köszönhetően a gyár hihetetlen sebességgel nőtt. A XX. század elején felépült a Margit körút közelében, a Lövőház utcában lévő kiemelkedő épületkomplexum. Az egyszerű vasöntödéből ez a komplexum egy hatalmas intézményi térré alakult, ahol emberek ezrei dolgoztak, és a mérnöki gondolkodás alkotta a jövőt.
Ebből a hatalmas ipari örökségből, ahol egykor az acél ömlött és az elektromos innovációk születtek, alakult ki később a modern Millenáris Park. A park minden egyes téglaházában megőrizte a dicső múlt szellemét. Megjelenéséig azonban hosszú utat tett meg a ragyogó rekonstrukcióval, amiről a továbbiakban mesélünk.
Az ipari zónától a kulturális térig: a gyár átalakulása
A Millenáris Park története nem csupán egy új park létrehozásáról szól, hanem egy epikus elbeszélés arról, hogyan váltak az ipari romok a budapesti kultúra és rekreáció szívévé. Az 1990-es évek során az egykor nagyszabású Ganz gyár fokozatosan leépítette a termelést, hátrahagyva egy hatalmas ipari „rozsdazónát” (brownfield), amely élesen kontrasztált a környező városi beépítéssel. Annak érdekében, hogy ezt az értékes területet visszavegyék a köz számára, 1999-ben a magyar kormány egy fontos, sorsdöntő döntést hozott. A hatóságok úgy határoztak, hogy az egykori gyárat kulturális központtá, kiállítási térré és parkká alakítják, amely a magyar államalapítás (az 1000. évforduló) ünneplésére hivatott.
Ez egy ambiciózus és rendkívül összetett projekt volt. A 2000. augusztus 12-én megkezdett építkezés radikális lépéseket igényelt. A gyárépületekkel sűrűn beépített területet szabaddá kellett tenni. A „Népszava” újság akkoriban drámai eseményekről számolt be: egy 37 méter magas gyárépület lebontásához mintegy 60 kilogramm szlovák robbanóanyagot használtak. Az épület másodpercek alatt omlott össze, 5000 tonna törmeléket hagyva maga után, és kisebb földrengéshez hasonló hatást kiváltva.
Harc a tiszta talajért
Az epikus robbanás után az igazi kihívások a föld alatt vártak. A gyári tevékenység mély és mérgező örökséget hagyott maga után: a talaj és a talajvíz 3,5 méter mélységig szennyezett volt nehézfémekkel és olajszármazékokkal. 8 ezer tonna olajjal szennyezett anyagot kellett eltávolítani és ártalmatlanítani.
A teljes talajcserén és a masszív betonszerkezetek (mint például a kétméteres forgó turbinatesztelő alagút) elbontásán túl, külön talajvíztisztító telepet is létesítettek a területen. Ez a nagyszabású rekultivációs folyamat az átalakítás egyik legfontosabb szakasza volt.
Érdekesség! A szennyezett talaj eltávolítása után keletkezett legnagyobb gödör helyén sikerült egy kétszintes mélygarázst építeni.
Az új park koncepciója, amelyet a robbantások és tisztítási munkálatok helyén hoztak létre, messze volt a szokásostól. Ahogy a „Népszabadság” újság írta 2001 januárjában, a tervezők arra törekedtek, hogy sétára csábítsák a látogatókat: „A látogatók itt minden szokásos dologgal találkozhatnak, csak a legtöbbjük egyáltalán nem szokványosan néz ki. A park közepén lesz egy élő tó. Aki akar, sétálhat fém padokon a víztükör felett. Az almafák körül búzamező hullámzik, de a gabonabálák szerepét a puszpáng tölti be.”
A Millenáris Park ünnepélyes megnyitása
Annak ellenére, hogy a park megnyitását eredetileg 2001 márciusára tervezték, az építési munkálatok csak ugyanazon év július 6-án fejeződtek be. A négy napos megnyitó ünnepség, amint arról a „Magyar Nemzet” újság tanúskodott, igazi és régóta várt ünnep volt a budai lakosok számára. A lap akkor azt írta, hogy az új park olyan programokat kínál a főváros lakóinak és a Budapestre látogatóknak, amelyeket az országban máshol nem találnak.
És az ígéret hamar bevált. Nagyon rövid időn belül a felújított csarnokokban megkezdődött a legendás „Álmok Álmodói” kiállítás, amely a magyar technológiai vívmányok fontos történetét mutatta be. A Millenáris Park a Nemzeti Táncszínház otthona, és élénk, sikeres példája annak, hogyan alakítható át az ipari örökség Európa vibráló, innovatív kulturális központjává.
És ami az örökséget illeti, szerencsére nem semmisítették meg a Millenáris ipari múltjának minden tanúját. A gyárépítészet legértékesebb gyöngyszemeit sikerült megőrizni és mesterien integrálni az új kulturális térbe, ahol a történelem harmonikusan ötvöződik a modernitással. Különösen megmentették a „B” épületet, az egykori hatalmas dísztermet, amelyet még 1911-ben építettek, és 1997-ben műemlékké nyilvánítottak. Mellette megmaradt a korábban, 1897-ben elkészült „D” csarnok is. Ma ezeket a történelmi csarnokokat ügyesen alakították át kiállítási területekké, konferenciatermekké és különféle kulturális események helyszínévé, míg közöttük modern és funkcionális bejárati épületet építettek.
Millenáris Park: Zöld oázis a város közepén
A Millenáris Park igazi zöld mágnes, amely mintegy 6-7 hektárnyi területet foglal magában. Ez nem csupán egy park, hanem egy mesterien megtervezett közösségi tér, ahol a városi nyüzsgés helyet ad a pihenésnek és a kultúrának. Itt mindent megtalálhatunk az ideális naphoz a szabadban: az ápolt zöld gyepektől és kellemes sétányoktól a festői dísztavakig. Ez a családok kedvelt helyszíne, hiszen itt kiváló játszótereket alakítottak ki, amelyek mindig tele vannak nevetéssel.
De a Millenáris Park nem áll meg. Nemrégiben egy hihetetlen kiegészítést kapott – a Széllkapu Parkot. Ez az új, mintegy 3,5 hektáros zöldterület modern mérnöki gondolkodással készült. Hatalmas függőleges kert, mesterséges tó és innovatív „napergombák” (napelemek), valamint rengeteg új fa található itt. Ez egy újabb bizonyíték arra, hogy Budapest mennyire gondoskodik a zöldterületeiről.
Kedvező elhelyezkedésének és folyamatos fejlődésének köszönhetően a Millenáris Park a város egyik legkedveltebb nyilvános terévé vált. Rekreációs funkciója folyamatosan növekszik: családi eseményeket, nagyszabású kulturális fesztiválokat, érdekes kiállításokat és koncerteket rendeznek itt. Egyszóval, ez az ideális hely, ahol az ipari történelem találkozik a modern élettel.
Források: pestbuda.hu, millenaris.hu, www.trevinfo.com, tspcgroup.com
