Gábor Fekete ismert magyar biológus, a növényökológia és a természetvédelmi biológia területén végzett jelentős kutatásokat. Ő alapította meg a Nemzeti Biológiai Sokféleség Megőrzési Programot, és a természet és állatok iránti szeretete révén nagy hatással volt a biológia fejlődésére és az ökológia védelmére – írja a budapest.name.
Akadémiai tevékenység
Gábor Fekete 1930-ban született Budapesten. Már iskolás korában elhatározta, hogy biológus lesz, és gyermekkorában megfogant álma felnőtt korában valósult meg. 1954-ben fejezte be tanulmányait Magyarország legnagyobb és legelismertebb egyetemén, az Eötvös Loránd Tudományegyetem biológia és kémia szakán. Diplomájának megszerzése után a Magyar Természettudományi Múzeum botanikai könyvtárában kezdett muzeológusként dolgozni. 1969-ben kinevezték a könyvtár igazgatóhelyettesévé, és 1978-ig töltötte be ezt a pozíciót. Ebben az időszakban a biológus számos egyedülálló természettudományi kiállítást szervezett.
1978-ban Fekete a Magyar Tudományos Akadémia Botanikai Intézetének növényökológiai osztályán tudományos főmunkatárs lett. Egy évvel később tudományos tanácsadói tisztséget kapott, majd 1984-ben osztályvezetővé nevezték ki. 1996-ban elnyerte a kutató professzori címet. Az akadémiai kutatóintézeti munkája mellett számos magyar felsőoktatási intézményben tanított: az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen és a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. 1981-ben az ELTE professzorává nevezték ki.
1966-ban Fekete megszerezte a biológiai tudományok kandidátusa fokozatot, majd 1975-ben az akadémiai doktori címet is. 1987-ben tagjává választották a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai, Biológiai és Természetvédelmi Bizottságának. Később a Környezettudományi Elnöki Bizottság tagja lett. Az akadémiai tisztségeken kívül több évig dolgozott a Magyar UNESCO Bizottságban, valamint a Magyar Biológiai Társaság vezetőségi tagja és az ökológiai szekció alelnöke volt.
Tudományos karrier
A biológus kutatásainak fő területei a növényföldrajz, a vegetációdinamika, a növényökológia, az ökológiai fiziológia és a biológiai sokféleség voltak. Fekete egyike volt azoknak, akik elsőként igazolták a hideg kontinentális erdős sztyeppe létezését és annak jelenlétét Magyarországon. Bevezette a szárazföldi ökológiai fiziológiai terepmódszereket is. Zoltán Tubával közösen kijelentették, hogy a fotoszintetikus struktúra több fajból álló növényközösségi szinten szabályozható. Emellett Fekete felismerte a reprodukciós eloszlás populációk közötti asszociációfüggő jellegét. Sok időt szentelt különféle cenológiai térbeli folyamatok elemzésére, és számos tudományos munkát írt az ökológiai fülkéről.
Fekete feltárta a Nagyalföld növényzeti grádienseit és azok tájökológiai következményeit, valamint összefoglalta a Pannon biogeográfiai régió flórájának jellemzőit. Később kezdeményezője és egyik vezetője volt annak a csoportnak, amely kidolgozta a Nemzeti Biológiai Sokféleség Megőrzési Stratégiájának alapelveit.
Élete során a biológus több mint 150 tudományos publikációt írt, és egyetemi tankönyvek szerzője is volt. Mindig támogatta a fiatalok ötleteit, és arra törekedett, hogy a tehetséges emberek szakmájukban elismerést kapjanak. Emiatt nagy népszerűségnek és tiszteletnek örvendett tanítványai körében.
Gábor Fekete 2016-ban hunyt el. Végső búcsúját a Farkasréti temetőben tartották, ahol számos kolléga és tanítvány kísérte el utolsó útjára. Tudományos munkásságáért Széchenyi-díjjal tüntették ki.