Endre Dudich Kossuth-díjas, egyetemi tanár, akadémikus, zoológus, aki jelentős hozzájárulást tett a tudomány fejlődéséhez, szinte egész életét a rovarok és barlangok kutatásának szentelve – írja a budapest.name.
Gyermekkor és ifjú évek
Endre Dudich 1895. március 20-án született Budapesten. Nyugodt, kíváncsi gyermek volt, aki nagyon szeretett meséket olvasni és történeteket írni. Az iskola befejezése után az Eötvös-kollégium hallgatója lett. 1920-ban tanári diplomát szerzett, és felvételt nyert a Pázmány Péter Katolikus Egyetem természettudományi és földrajzi szakára. Tanulmányait az első világháború szakította meg 1914-ben, amikor a fiatalembert a frontra hívták, ahol közel két és fél évet töltött. Hazatérte után doktorátust szerzett Szegeden, majd 1925-ben magánegyetemi tanár lett. Ezzel kezdetét vette tudományos karrierje.
Tudományos tevékenység
Endre Dudich a magyar zoológia kiemelkedő alakjává vált. Ő volt az első, aki matematikai módszereket alkalmazott a rovarok változékonyságának tanulmányozásában. 1934-ben megalapította Magyarország első Zoológiai és Zoogeográfiai Intézetét a budapesti Pázmány Péter Egyetemen, ahol élete végéig dolgozott. Dudich nevéhez fűződik továbbá a Magyar Tudományos Akadémia Dunai Kutatóállomásának megszervezése és az intézményi kutatások megindítása a Baradla-barlangban. Emellett egyetemi zoológiai jegyzeteinek kidolgozott változata képezte a ma is széles körben használt híres „Dudich-Loksa” könyv alapját, amelyet kiemelkedő tanítványával, Imre Loksával készített el.
Élete egyik érdekes mozzanata, hogy Dudich négy alkalommal is akadémiai tanszékvezetőként tevékenykedett. 1932-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, néhány évvel később pedig tiszteletbeli taggá lépett elő. 1949-ben politikai okokból megfosztották minden pozíciójától, de két év múlva ismét visszatért, mint levelező tag.
Dudich kutatási területei közé tartozott:
- A bogarak („Coleoptera”) taxonómiája és zoogeográfiája,
- A rákok („Crustacea”) anatómiája és zoogeográfiája,
- Biometriai módszerek a morfológiai változékonyság tanulmányozásában,
- Vizes élőhelyek hidrobiológiája,
- Karszt- és barlangkutatás,
- Erdészeti talajlakó ízeltlábúak biológiai és gazdasági elemzése.
Egyedi kutatások
Az entomológus Elemér Bokorral való barátsága Dudichot a bogarak és a barlangi fauna tanulmányozására ösztönözte. 1926-ban megalapította a Magyar Barlangkutató Társulatot, majd annak kuratóriumi tagjává vált. Ezen időszakban kezdte vizsgálni a Baradla-barlang faunáját, rendkívül nehéz körülmények között.
Első komoly eredményeit „Az Aggteleki-barlang élővilágának élelemforrásai” című művében írta le, amely 1931-ben jelent meg. Ezután megkapta a Természettudományi Társulat Margó-díját. Következő jelentős műve a barlangkutatás területén az „Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke” volt, amelyet 1932-ben publikáltak.
1934-ben Dudichot felkérték, hogy írjon bevezetőt Benno Wolf „Animalium Cavernarum Catalogus” című művéhez. 1958-ban a Baradla-barlangban megépítették az első hazai és a világon a negyedik föld alatti biológiai laboratóriumot, amelyet élete végéig ő vezetett.
1958-ban Dudichot a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat újjáalakított szervezetének elnökévé választották, és 1962-ig töltötte be ezt a pozíciót. Az 1961-től 1965-ig tartó időszakban a Karszt- és Barlangkutató Bizottság elnöke volt, és párhuzamosan a „Karst and Cave Research” folyóirat szerkesztőjeként dolgozott.
1971-ben Dudich Endre elhunyt, hátrahagyva kutatási munkásságának jelentős eredményeit, amelyeket a mai napig használnak a tudományos életben.