Albert Szent-Györgyi neve messze földön ismert. Biológusként ő volt az első, aki bemutatta a C-vitamint, és számos kísérletet és kutatást végzett a biológiai oxidáció és az izomösszehúzódás területén. Alapvető munkái két rangos díjat és világszerte elismerést hoztak neki. Életéről és munkásságáról itt olvashatunk részletesebben: budapest.name.
Gyermek- és ifjúkori évek
A jövő biológusa Budapesten született egy értelmiségi családban. Édesapja vállalkozó volt, édesanyja pedig tehetséges zenész. Érdekes módon a kisfiú nem szeretett tanulni, és gyerekkorában egyetlen könyvet sem olvasott el. Emiatt tanulmányai során magántanárok segítségére szorult. 16 éves korában mindenki meglepetésére érdeklődni kezdett a tudomány iránt, és elhatározta, hogy életét a tudománynak és az orvostudománynak szenteli. Kitartása révén bizonyította, hogy képes elérni céljait. A középiskolát kitűnő eredménnyel végezte el, majd a budapesti Semmelweis Egyetem orvosi karának hallgatója lett. Alig fél év után azonban beleunt az előadásokba, és otthagyta az egyetemet. Helyette nagybátyja anatómiai laboratóriumában kezdett dolgozni, ahol elkezdte első kutatásait.
1914-ben kitört az első világháború, és Szent-Györgyi bevonult a hadseregbe mint tábori orvos. Azonban mindig vágyott arra, hogy hazatérjen és folytassa kísérleteit. Azért, hogy leszerelhessen, bátran cselekedett: meglőtte a saját kezét, azt állítva, hogy ellenséges tűz érte. Ezután hazaküldték gyógyulni. Amíg a keze gyógyult, befejezte az orvosi egyetemet, és 1917-ben mesterfokozatot szerzett. Később Pozsonyba költözött, ahol gyógyszerészként helyezkedett el. A karrierje azonban megszakadt, amikor 1919-ben a város Csehszlovákiához került, és minden magyarnak el kellett hagynia a területet. Néhány budapesti hónap után Szent-Györgyi több európai laboratóriumban dolgozott a biokémia és az orvostudomány területén.
Tudományos tevékenység
A tudományos siker elérése nem volt könnyű. 1922 és 1926 között Szent-Györgyi éjt nappallá téve dolgozott. Napközben a fiziológiai laboratóriumban, éjszaka otthon végezte biokémiai kutatásait, miközben tudományos cikkeket publikált. Különös figyelmet szentelt a sejtlégzés kutatásának. Arra törekedett, hogy minél többet megtudjon a citrusfélék levének összetevőiről, amelyek lehetővé tették a növények gyors regenerációját. Így sikerült bebizonyítania, hogy a növényi nedv és az állati szövetek tartalmaznak egy redukáló anyagot. 1924-ben Angliába utazott, hogy megossza felfedezését Henry Dale fiziológussal, és közös kutatást ajánlott fel neki, de az visszautasította.
1926-ban Szent-Györgyit meghívták a stockholmi Nemzetközi Fiziológiai Társaság konferenciájára, ahol neves tudósok elismerték munkásságát. Ezt követően a Cambridge-i Egyetemen kapott állásajánlatot, amelyet elfogadott. Előadásai mellett tovább vizsgálta a citrusfélékből és szarvasmarha mellékveséből nyert anyagot. Hamarosan meghatározta annak kémiai összetételét, és hexuronsavnak nevezte el, amelyet ma aszkorbinsavként ismerünk. 1927 végén ezért a munkájáért megkapta a biokémiai doktori fokozatot.
Évről évre egyre több tudományos cikket publikált, amelyek nagy népszerűségnek örvendtek a tudományos világban, és nevet szerzett neki.
Világhír és elismerés
1929-ben Szent-Györgyi tiszteletbeli vendégként vett részt a Nemzetközi Fiziológiai Kongresszuson. Itt ismerkedett meg a Mayo Klinika képviselőivel, akik felkérték, hogy folytassa a savval kapcsolatos kutatásait náluk. Elfogadta az ajánlatot, és hamarosan körülbelül 30 gramm tiszta hexuronsavat vont ki élő anyagból. Azonban az anyag pontos képletét nem sikerült meghatároznia, mert túl kevés állt rendelkezésre.
1930-ban a szegedi egyetem orvosi kémiai tanszékének vezetője lett. Kiváló előadásai miatt hamar elnyerte a hallgatók szeretetét és tiszteletét. Egyetemi oktatói tevékenysége mellett Szent-Györgyi folytatta kutatásait. 1931-ben amerikai doktorandusza, Joseph Svirbely is csatlakozott a kutatócsoportjához. Szent-Györgyi átadta neki a Mayo Klinikán kinyert hexuronsav maradékát, és arra kérte, hogy próbálja ki a skorbutos tengeri malacokon. A kísérletek sora igazolta, hogy a hexuronsav valójában a C-vitamin. 1937-ben Szent-Györgyi elnyerte az orvosi és élettani Nobel-díjat a biológiai oxidáció és a C-vitamin felfedezéséért.
Korábbi biokémiai kutatásaira alapozva Szent-Györgyi az izomsejtek oxidációját kezdte vizsgálni. A kísérletek során felfedezte, hogy a savak nem energiaforrásként, hanem katalizátorként működnek, azaz támogatják az égési reakciót. Eredményei világszerte ismertté tették őt. Számos előadásra hívták meg, és a televízióban, rádióban is szerepelt. 1950-ben a rákkutatás és a szabad gyökök tanulmányozása felé fordult. Hamarosan megalapította a Nemzeti Rákkutatási Alapot, amelynek vezetője lett. A tudományos géniusz 1986 őszén elhunyt, de öröksége, számos értékes munkája továbbra is inspirálja a tudományos életet.