János Xántus olyan ember volt, aki jelentős hozzájárulást tett a zoológia és a tudomány fejlődéséhez. Élete során számos expedíción vett részt ismeretlen földrészeken, sokat utazott, gyűjtött és tudományos kutatásokat végzett. Budapesten Xántus megalapította az állatkertet és az etnográfiai részleget a múzeumban, írja budapest.name.
Nyugtalan fiatalévek
János Xántus Csokonyán született, Somogy megyében. Apja, Ignác megyei jogtanácsos volt, Széchenyi István birtokainak vezetője, majd 1828-tól Somogy megye főügyésze. A kis János mindig példaként tekintett az apjára, ezért elhatározta, hogy követi őt a jogi pályán. Hatéves korától jogásznak készült. Először a győri bencés gimnáziumba járt, majd a pécsi ciszterci gimnáziumban folytatta tanulmányait, később pedig a Pécsi Jogi Akadémia hallgatója lett. Az egyetem befejezése után jogászként diplomázott, de sosem foglalkozott bírósági ügyekkel.
János Kaposváron írnokként dolgozott, de a márciusi forradalom kitörése után azonnal csatlakozott a Nemzeti Hadsereghez, és rövid idő alatt főhadnagyi rangot szerzett. 1849. február 8-án Érsekújváron fogságba esett egy felderítő úton. 1850-ben a családja közbenjárására szabadult. Ahelyett, hogy hazatért volna, az emigránsokhoz menekült, és az ellenállás szervezésében vett részt. Prágában ismét letartóztatták és börtönbüntetésre ítélték katonai dezertőrként. Azonban sikerült megszöknie, miután csapdába csalta az őrzésére kijelölt altisztet. Ezt követően Németországon, Belgiumon és Franciaországon keresztül Londonba, majd Amerikába emigrált.
Kalandok Amerikában
Zsebében mindössze 7 dollárral érkezett New Yorkba, ahol kalandos élete új fordulatot vett. A nagyvárosban különböző munkákkal próbálta fenntartani magát: dolgozott matrózként, újságot hordott ki, gyógyszertárban dolgozott és zongorát tanított.
1855-től kezdve Xántus kutató expedíciókra indult, és részt vett a Kansas és Arkansas folyók felső szakaszainak térképezésében. 1857-ben vezetője lett a dél-kaliforniai területek korábban ismeretlen részeinek feltárásának. Los Angelesben kinevezték az állami térképészeti hivatal csapatának vezetőjévé, és a Sierra Nevada hegyek feltérképezésével bízták meg. Hamarosan meteorológiai kutatásokat és áramlásméréseket kezdett végezni a Csendes-óceánon. Munkája és felfedezései néhány év alatt tudományos elismerést hoztak számára. Számos tudományos társaság kínálta fel tagságát, köztük a Philadelphia Természettudományi Akadémia és a londoni Királyi Társaság is. Mindez arra ösztönözte Xántust, hogy könyvet írjon kaliforniai expedíciójáról „Utazás Kalifornia déli részeiben” címmel. Az olvasókat lenyűgözte az amerikai prérik és indián népek érdekfeszítő leírása, amely hatalmas sikert aratott.
Számos expedíció során Xántus nagyszámú zoológiai és botanikai mintát gyűjtött, melyek nagy részét a Magyar Természettudományi Múzeumba küldte. Hazájában óriási elismerésben részesült munkáiért, és ennek jeléül 1859 telén az Akadémia levelező tagjává választották. 1862-ben visszatért Pestre, ahol akadémiai székfoglaló előadást tartott „Adatok a tenger természettani földiratához” címmel, és 2000 állatpreparátumot és etnográfiai tárgyat adományozott a múzeumnak, köztük 5000 madarat.
1862-ben ismét az Egyesült Államokba utazott, ahol mexikói konzullá nevezték ki. Ezt a posztot azonban nem sokáig töltötte be, mivel felmentették tisztségéből. Ezután Peruba utazott egészségi állapota javítása érdekében. Itt értesült Floris Romer leveléből, hogy kinevezés vár rá a frissen alapított Pesti Állatkert igazgatói posztjára.
Az állatkert és múzeum vezetője
E hír hallatán Xántus Pestre utazott, és részt vett az állatkert szervezésében. Támogatásával a Természettudományi Társaság létrehozott egy előkészítő bizottságot, bár a munkálatok lassan haladtak a finanszírozás hiánya miatt. 1862 nyarán Xántus Amerikába utazott. 1864. március 10-én megalapították a Pesti Állatkert Részvénytársaságot, és Xántus ennek tudatában újra hazatért. Kezelése után Erdélyben tett utazást, majd Törökországba és Győrbe látogatott, ahol megkísérelt egy kaszinót alapítani és egy újságot indítani, de a városi hatóságok nem támogatták terveit. 1865 őszén újra bekapcsolódott az állatkert szervezésébe, és 1866. augusztus 9-én megnyitották a létesítményt, ahol igazgatói tisztséget töltött be. 1868-ban azonban lemondott pozíciójáról.
1868 végén Xántus újabb kelet-ázsiai expedícióra indult, amelynek célja a kereskedelmi, politikai és tudományos kapcsolatok erősítése volt. A zoológus fő feladata az volt, hogy gazdagítsa a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményeit. Az út során ellátogatott Ceylonra, Szingapúrba, Japánba és Kínába. 1869-ben az expedíció vezetőjével való nézeteltérés miatt önállóan folytatta az utat Jávára és Szumátrára, ahol folytatta gyűjtőmunkáját.
Távoli expedíciói után János figyelme a magyar népi kultúra felé fordult, és elhatározta, hogy etnográfiai gyűjteményt hoz létre, amelyet bemutathat a világkiállításon 1873-ban. Floris Romer régésszel együtt az országot bejárva több mint 2500 népművészeti és kézműves alkotást gyűjtöttek.
1893-ban Xántust kinevezték a Magyar Természettudományi Múzeum etnográfiai részlegének igazgatójává. 1890-ben az Magyar Földrajzi Társaság alelnöke lett, majd 1892-ben az Etnográfiai Társaság elnökévé választották. Xántus szinte haláláig utazott. 1894 tavaszán tüdőgyulladást kapott, és december 13-án elhunyt. Egész életműve során Xántus a magyar múzeumok gyűjteményét mintegy 172 000 tárggyal gazdagította. Hatalmas érdemei elismeréseként 24 állat- és 2 növényfajt neveztek el róla.