A mai Budapesten a lakosok szétválogatják és szelektálják a szemetet. Ezt a folyamatot mindenki nagyon komolyan veszi. A közüzemi szolgáltatások is fenntartják az utcák tisztaságát: mindenhol szemetesek állnak, és a forró napokon locsolóautók is járják az utcákat. Azonban a 19. században minden teljesen másképp volt. Arról, hogy hogyan kezelték akkoriban a városban a hulladékot, és hová tették, itt beszélünk részletesebben a budapest.name oldalon.
Egy kis statisztika
A mai lakosok hozzászoktak a tiszta utcákhoz, és ezért nem gondolkodnak azon, hány ember dolgozik a budapesti utcák tisztaságának fenntartásán télen-nyáron. Sokan úgy vélik, hogy ez nem túl fontos munka, de ha jobban belegondolunk, teljesen más következtetésre jutunk.
Összesen mintegy 20 000 kereskedelmi szervezet dolgozik a városban, amelyek feladata 25 millió négyzetméternyi úthálózat, közterületi járdák, 73 aluljáró, hidak és egyéb létesítmények tisztántartása. Például a fő vállalat, a „Budapest Public Grounds Maintenance Ltd.” majdnem 850 000 háztartás hulladékát gyűjti, szállítja és ártalmatlanítja. Csak képzeljük el, mi történne, ha nem lenne megfelelő hulladékkezelés.
Hulladékgyűjtés és -válogatás a 19. században
1800-ban Budapest építkezni kezdett, így a szemétszállítás és az utcák tisztán tartása prioritássá vált a hatóságok számára. Akkoriban a városlakók a hulladékot gödrökbe vagy egyszerűen a Duna partjára dobták. Ennek következtében minden kerületben elviselhetetlen szag terjengett. Az akkori időkben még nem létezett hivatalos szabályozás arról, hogyan kellene az embereknek kezelni a hulladékot. 1830-ban ezt létrehozták, és mostantól a lakosoknak egy erre kijelölt helyre kellett elvinniük a hulladékot. Sokaknak azonban nem volt saját szállítóeszközük, így hamarosan vállalkozók jelentek meg, akik átvállalták ezt a feladatot. 1879-től kezdve a hatóságok egyre több szabályt dolgoztak ki, amelyek elősegítették a város alapos tisztántartását.
Nem sokkal később a közterek tisztán tartása és a hóeltakarítás minden kerület kötelességévé vált, sőt néha a tűzoltóság is részt vett ebben. Az 1880–1890-es években egy magánvállalkozó, Lajos Cseri, lovaskocsikkal kezdte el szállítani a hulladékot a városközpontból. Ezen kívül 20 éves szerződést kötött Budapesttel egy ipari vasútvonal építésére. Végül 1893 tavaszán a projekt elkészült, és a városban gőzmozdonyos kocsik kezdték szállítani a háztartási hulladékot.
A gyorsított ipari verseny teljesen megváltoztatta a város életmódját, ami a hulladék mennyiségének növekedéséhez vezetett. Ennek következtében sürgető szükségessé vált egy központi hivatal létrehozása, amely irányítja a rendszeres szemétszállítást. Így 1895-ben megalakult a „Köztisztasági Hivatal”, amely hulladékgyűjtéssel és -ártalmatlanítással foglalkozott.
A közterek tisztítása
A város utcáit 1820-tól kezdték el takarítani. Kezdetben a fogvatartottak végezték ezt a munkát, akiket a rendőrőrsök felügyeltek. Később az utcák tisztán tartását magánvállalkozók vették át. 1879-től azonban már a „Köztisztasági Hivatal” végezte ezt a feladatot. Sokáig a locsolást kézzel végezték. A vizet először lovaskocsin szállították, majd később motorizált járműveket is használtak.
A gondnokok komolyan vették a munkájukat, nem hagyták az utcák szélén a szemetet, hanem elszállították a gyűjtőpontokra. Az utak locsolására az első mechanikai eszköz egy tömlős kalapács volt, amelyet 1870-től kezdtek használni. Már 1885-ben először indultak el lovas utcatisztító gépek és hóeltakarító gépek Budapest utcáin.
Az első elektromos hajtású úttisztító Budapesten 1902-ben jelent meg, a motoros locsolóautók pedig 1930-tól kezdtek működni 9000 literes tartályokkal. 1928-ban elkezdtek pormentes szemétszállítókat alkalmazni, amelyeket először a „Keller und Knappich Augsburg” cégtől szereztek be, majd később helyi magyar gyártóktól. 1909-ben a Múzeum körút és a Kossuth Lajos utca sarkán papírból készült hulladéktárolókat állítottak fel, később több száz fémből készült modellt helyeztek el a városban.