György Hevesy neve messze földön ismert. Kutatásai és felfedezései révén elnyerte a Nobel-díjat. Emellett ez a kiváló tudós számos módszert dolgozott ki, amelyeket ma is széles körben használnak az orvostudomány és a biológia területén. Életéről és munkásságáról részletesebben olvashatunk a budapest.name oldalon.
Első lépések a tudományban
György Hevesy 1885. augusztus 1-jén született Magyarország fővárosában, zsidó család ötödik gyermekeként nyolc testvér között. Szülei, Lajos Bischitz és Eugénia Schossberger, iparosok és földbirtokosok voltak. A századfordulón családnevüket Hevesy-re változtatták, majd nemesi címet kaptak.
György 1903-ban végezte el a budapesti piarista gimnáziumot. Ezt követően a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészmérnöki karára iratkozott be, majd tanulmányait Berlinben folytatta. 1908-ban doktori fokozatot szerzett a freiburgi egyetemen. 1910-ben Manchesterbe utazott, hogy dolgozzon a híres fizikus és kísérletező, Ernest Rutherford laboratóriumában. Ez az időszak nagy hatással volt jövőbeli pályafutására. Egyrészt mentora olyan kutatási feladatot adott neki, amely később Nobel-díjhoz vezetett, másrészt kreatív légkör vette körül, amely formálta kutatási módszereit.
A laboratóriumi munka során György szűkös anyagi helyzete miatt egy ideig kollégiumban lakott, ahol az étkezés nem volt kielégítő. Egy idő után arra gyanakodott, hogy az ételeket újra felhasználják. Hogy ellenőrizze gyanúját, radioaktív sókat adott hozzá a saját ételéhez, majd másnap elektroszkóppal mérte a „friss” ételek radioaktivitását. A kísérlet bebizonyította gyanúját, és a konyhai személyzet büntetést kapott. Hevesy felismerte, hogy a radioaktivitást jelölőanyagként használhatja biológiai objektumok vizsgálatában.
Rutherford feladatot adott neki, hogy különítse el az uránérc ólom és rádium tartalmát, amelyek a radioaktív bomlás termékei. Hevesy tapasztalt vegyész volt, de nem tudta szétválasztani őket, mivel a rádium az ólom izotópja. E kísérlet során megfogalmazta elméletét, miszerint a radioaktív rádiumot indikátorként lehet használni az ólom vizsgálatában. Emellett megállapította, hogy a radioaktív jelzéssel ellátott ólomsókat felhasználva lehet tanulmányozni az atomok mozgását a növények leveleiben és gyökereiben. 1923-ban publikálta első cikkét a radiotracer módszerről, amely új korszakot nyitott a biológiában és az orvostudományban. A modern orvoslás szinte minden területén használják a radioaktív jelzőanyagokat diagnosztikai célokra.
Nobel-díjas elismerés
Az első világháború alatt Hevesy visszatért Budapestre, és bevonult a frontra, ám idejének nagy részét a Budapesti Egyetemen töltötte. Gustav Buchböck próbálta meggyőzni, hogy Magyarországon építsen karriert, ezért javasolta az egyetemi vezetőségnek, hogy hozzanak létre egy fizikai kémiai tanszéket, amelynek vezetésére Hevesyt nevezték volna ki. Azonban Hevesy más terveket szőtt. 1920-ban Koppenhágába költözött, ahol Niels Bohrral 1923-ban egy új, a cirkóniumhoz hasonló kémiai elemet fedeztek fel, amelyet hafniumnak neveztek el.
1926-ban Hevesy Freiburgban folytatta kutatásait izotópokkal, tanulmányozva például a vízmolekulák cseréjét és a radioaktív foszfor eloszlását az állatok csontjaiban és fogaiban. Hitler hatalomra kerülésével elhagyta az egyetemet, és visszatért Koppenhágába, majd 1943-ban Svédországba költözött. Két évvel később a svéd állampolgárságot is megkapta, és 1944-ben Nobel-díjjal tüntették ki az izotópok jelölt atomként történő alkalmazásáért a kémiai folyamatok tanulmányozásában. Felfedezte, hogy a növényi és állati szervezetek molekulái folyamatos regenerációra képesek. Hevesy 1966 nyarán elhunyt. Testét elhamvasztották, majd 2001-ben hamvait Budapesten temették el.