Budapest lakói ma már megszokták a kényelmet a hideg hónapokban. A központi fűtési rendszer megbízhatóan működik, így a téli hónapokban a lakásokban, irodákban, iskolákban, kórházakban és más intézményekben kellemesen meleg van. Több mint 100 évvel ezelőtt azonban egészen másképp volt. Arról, hogyan és mivel fűtötték házaikat az emberek, részletesebben itt olvashatunk budapest.name.
A környezet pusztítása fával és szénnel
A középkor óta a kemény téli hónapokban az emberek fahasábokkal és szénnel fűtötték otthonaikat. Nem gondoltak arra, hogy ezzel milyen nagy mértékben ártanak a környezetnek és szennyezik a város levegőjét. A szüntelen szmog és a kellemetlen szag beburkolta Budapestet és környékét, azonban ez akkoriban még senkit nem zavart. A levegő szennyezéséhez hozzájárultak a gyertyák és az olajlámpák is, amelyekkel a várost és otthonokat világították meg. A háztartási hulladék nagy része hamuból állt.
A városi széntüzelés már 1856-tól elérhető volt fűtésre. Ezt a gázt ellentétben a földgázzal, gyárakban állították elő. Az első gázgyárat Budán 1866-ban alapították. Eleinte azonban a gázt csak világításra használták, mivel főzéshez és a lakások fűtéséhez továbbra is szenet és fát égettek vaskályhákban vagy kandallókban. Pest és Buda 1873-as egyesítését követően azonban minden megváltozott, a városban több mint 50 000 gázégő működött, ami valószínűleg az alacsony árakkal is magyarázható.
A központi fűtési rendszer létrehozása
A múlt század közepére a fatüzelés és a széntüzelés lassan háttérbe szorult. Az emberek rájöttek, hogy ezek a hagyományos fűtési módszerek nemcsak rontják a levegő minőségét, hanem nagy mértékben szennyezik a környezetet, és rengeteg hulladékot hagynak maguk után. Ennek a problémának a gyors megoldására a városi hatóságok a központi fűtési rendszer ötletével álltak elő. 1899-ben építették fel a Parlament épületét, amely Budapest első központi fűtésű épülete lett. A fűtési rendszer újításainak elterjedése azonban nehézkes volt, és a szénről és fáról való áttérés lassan ment végbe. A földgázfűtés csak az 1960-as években vált széles körben elérhetővé. 1964-ben jelent meg a gázégő, amelyet már be lehetett szerelni a csempekályhákba is. Ezenkívül mintegy 1 millió háztartási berendezést kellett vagy lecserélni, vagy átállítani gázfűtésre.
1960-ra Budapestet egyre több gyár vette körül, az autóforgalom is növekedett, és a közösségi közlekedés is egyre gyakoribb lett. Az ólommentes benzin hiánya miatt a kibocsátás is magas volt. Az égéstermékek rendkívül nagy koncentrációban kerültek a levegőbe. Az 1970-es évekre a légszennyezés kritikus szintet ért el, így a hatóságok kénytelenek voltak sürgős intézkedéseket hozni. 1976 őszén a városi tanács kilenc védett területet jelölt ki Budapesten, ahol különösen nagy figyelmet fordítottak a levegő minőségének javítására. Ezek a területek főként sűrűn lakott kerületeket és természetvédelmi övezeteket foglaltak magukban.
Áttérés a földgázfűtésre
Az 1950-es években néhány gyár hasznosította a termelés során keletkező hulladékhőt a központi fűtésre. Ez a technológia a lakótelepek építésével érte el virágkorát, mivel lehetetlen volt nagy mennyiségű házat egyszerű fatüzelésű kályhákkal fűteni. Ezenkívül a keletkező füst és korom rettenetesen szennyezte a levegőt. Bár 1960-ra a központi fűtési rendszerhez 6 000, 1970-ben pedig már 400 000, 1980-ban pedig további 100 000 háztartás csatlakozott, a rendszerhez szükséges elektromos erőműveket is kiépítették. Az üzemeltetéshez létrehozták a nonprofit Főtáv részvénytársaságot, amely hamarosan egy 200 méteres hőerőmű tornyot emelt a Kunigunda utcában. A szénalapú gáztermelés 1973-ban érte el csúcspontját, az 1980-as évek közepére a budapesti hálózatokat teljesen megújították, 1984-ben pedig bezárták az utolsó óbudai gázgyárat.
1976-ban megkezdődött az épületek fűtési rendszereinek modernizálása, és a városi hálózatot végül tiszta földgázra állították át. Ebben az időszakban rendelet született arról is, hogy a város rekonstrukciója és a közlekedési hálózat tervezése során figyelembe kell venni a légszennyezési szintet. A korlátozások és a széntüzelésű erőművek bezárása jelentősen javította a levegő minőségét.
Évről évre tovább fejlődött és bővült a központi fűtési rendszer. A rendszerhez irodaházakat, bevásárlóközpontokat és egyéb létesítményeket csatoltak. A rendszer folyamatosan tartalmaz egyre több környezetbarát elemet: egyedi mérőórák, hőszigetelés és napkollektorok támogatása is megjelenik benne.
Az elmúlt 50 év során a gáz és a központi fűtés Budapest meghatározó fűtési módszereivé váltak. A KSH 2010-es adatai szerint Budapest lakásainak 27%-a rendelkezett központi fűtéssel, 2,4%-uk villanyfűtést használt, és csupán 1,4% fűtött szénnel és fával. Nem kizárt, hogy a közeljövőben a helyzet változik, mivel a földgáz drágulásával egyre többen keresnek kedvezőbb fűtési lehetőségeket. A megújuló energiaforrások valószínűleg egyre népszerűbbé válnak, és a geotermikus energia is minden bizonnyal alkalmazásra kerül, ahol csak lehetséges.