A történelemmel átitatott Budapest nap mint nap meglep minket változó arcával. Modern megjelenése új épületek és a múlt korszakainak tanúiként csodával határos módon megőrzött építmények mozaikja. Ebben a cikkben megpróbáljuk feleleveníteni az eltűnt települések és épületek történetét. Nyomon követjük, hogyan alakult át a város. Bővebben a budapest.name oldalon.
Ősi települések Budapest területén
A mai Budapest területe, ahol ma több mint 1,7 millió ember él, évszázadokon keresztül számos település születésének és eltűnésének volt tanúja. Ezek az egykor virágzó kisvárosok ma már csak utcanevekben élnek tovább, őrizve múltjuk emlékét. A 2000-es évek elején végzett régészeti ásatásoknak köszönhetően a tudósok több mint 200 ház, 1000 sír és ősi kemencék maradványait tárták fel, amelyek bepillantást engednek ezeknek az elveszett településeknek a történetébe.
A települések eltűnése Budapest területén nem mindig volt pusztulás vagy katasztrófa következménye. Gyakran két szomszédos, közös gyökerekkel rendelkező város természetes összeolvadási folyamata volt. Ilyen esetekben az erősebb és életképesebb települések bekebelezték kisebb szomszédaikat, nagy, megerősített településeket hozva létre. Ez az egyesülési folyamat vált az egyik kulcsfontosságú tényezővé, amely a mai Budapest – Magyarország politikai, kulturális, kereskedelmi és ipari központjának – kialakulásához vezetett.
Ami Budapest elveszett településeit illeti, ezeknek a helyeknek a nevei helységnevek formájában maradtak fenn, amelyek a város történetéről mesélnek. Ilyen települések a következők:
- Kána – az egyik legrégebbi település.
- Vásárhely – egy kereskedelmi központként fejlődő település.
- Algyevíz – valószínűleg egy víz közelében elhelyezkedő település.
- Kelta település (oppidum) a Gellért-hegyen – egy ősi, megerősített település, amely a mai város fölé magasodó Gellért-hegyen helyezkedett el.
- Újbécs – egy település, amely, ahogy a nevéből is sejthető, valamilyen kapcsolatban állt az osztrák fővárossal.
- Pocsérnik – egy a sok település közül, amely Budapest terjeszkedése során tűnt el.
Ez a hat település csupán egy része a város gazdag és folyamatosan átalakuló múltjának. Ezen eltűnt városok tanulmányozása segít jobban megérteni azt a bonyolult utat, amelyet Budapest bejárt. Vizsgáljunk meg néhány települést részletesebben.
Algyevíz elveszett településének története
A mai Tabán területén egykor az Algyevíz nevű középkori település feküdt. Neve valószínűleg a közelben feltörő meleg vizű forrásokból származik. Bár Algyevíz jelentős település volt, soha nem nyerte el a teljes függetlenséget, folyamatosan a szomszédos városok árnyékában élt.
Kezdetben a települést Kis-Pestnek hívták és Pest részét képezte. A XIV. században azonban Buda fennhatósága alá került, annak külvárosává vált és új nevet kapott – Algyevíz. A településnek számos megpróbáltatást kellett kiállnia: a tatárok feldúlták, lakói rendszeresen szenvedtek az árvizektől és járványoktól. Mindezek ellenére Algyevíz túlélte ezeket a csapásokat, de az Oszmán Birodalommal szemben már nem tudott ellenállni.
Végül a település a török uralom alatt hanyatlásnak indult. Az elpusztult Algyevíz helyén azonban mecsetek, székesegyházak és fürdők épültek, amelyek közül néhány a ma ismert Rác és Rudas fürdők elődjévé vált. Így Algyevíz még eltűnése után is jelentős nyomot hagyott Budapest történelmében és építészetében.
Kána elveszett településének története
A mai Budapest XI. kerületében, Kelenföld-Tóváros területén egykor a középkori Kána település feküdt. Ez egy jelentős falu volt az Árpád-kor idején, és a 2000-es évek elején végzett régészeti ásatások megerősítették történelmi fontosságát. E kutatásoknak köszönhetően Kánát az eddigi legnagyobb feltárt településnek tartják ebből az időszakból, ami képet ad az ősi város méreteiről és életéről.
A település a tatárjárásig virágzott. Mint sok más várost, Kánát is elpusztították, és bár később megpróbálták újjáépíteni, soha nem nyerte vissza korábbi dicsőségét. A falu fokozatosan hanyatlott, utolsó említése a XV. század elejéről származik. A régészeti munkálatok során kivételes leletek kerültek elő, amelyek az egykori életről tanúskodnak: 200 ház maradványai, egy több mint 1000 sírt számláló temető, valamint hulladékégető kemencék és egy templom romjai. Ezek az artefaktumok az idő által elnyelt Kána település néma tanúi.
Oppidum a Gellért-hegyen: az eltűnt kelta település
A Gellért-hegyen egykor egy oppidum – a vaskor megerősített települése – létezett. Ez a kelta közösség, amely átmenetet képzett a város és a falu között, jóval a rómaiak érkezése előtt létezett. 1930-ban a régészek felfedezték nyomait, de a település neve ismeretlen maradt.
Mit tudunk erről a törzsről? Az időszámításunk előtti I. század elején az eraviszkusz kelta törzs telepedett le a mai Budapest környékén. A dákok nyomására az eraviszkuszok elvándoroltak, és törzsi központjukat a Gellért-hegyen alapították meg, körülbelül Kr. e. 70–60 között.
A Gellért-hegy kiválasztását rendkívül kedvező stratégiai fekvése indokolta. A magaslatról panorámás kilátás nyílt a mai Pest és Buda környékére, ami lehetővé tette a Tabánban lévő ősi révákelőhelyhez vezető utak ellenőrzését. A település természetes védelmét a következők biztosították:
- A meredek, sziklás Duna-part keletről.
- A folyó északról.
- A mocsaras síkság délről.
Ezek a természetes akadályok szinte bevehetetlenné tették a települést. Ugyanakkor a Csepel-sziget hosszú északi csücske jelentősen megkönnyítette az átkelést a Duna túlsó partjára. Amikor a római hódítók megérkeztek ezekre a földekre, nem pusztították el a helyi lakosságot – az eraviszkuszokat –, hanem egyszerűen leigázták őket. Ennek következtében az oppidum hanyatlásnak indult, mivel lakói fokozatosan áttelepültek a szomszédos Aquincum településre a Duna jobb partján, átvéve a római életmódot. A Kr. u. III. századra a hegy teljesen elnéptelenedett, és szakrális, rituális hellyé vált.
Újbécs: Pest eltűnt külvárosa
Budapest váratlan felfedezésekkel teli története őrzi a város által bekebelezett települések emlékét. Ezek egyike Újbécs, egy középkori külváros, amely a mai Váci utca területén helyezkedett el. Ez a kisváros már az Anjou-korban fejlődésnek indult, és neve nem az osztrák fővárosból, hanem egy szomszédos, Bécs nevű településből származik, amely Pest mellett állt.
Zsigmond király uralkodása alatt Újbécsen egy vár és egy őrtorony épült. Ez stratégiailag fontos volt, mivel lehetővé tette a Duna megfigyelését és Pest kikötőjének védelmét az esetleges támadásoktól. Később a régészek a Régi Posta utcában találták meg e torony romjait, ami néma tanúbizonysága lett létezésének.
Kezdetben Újbécs független település volt, de sorsa a XV. században megváltozott. Pest új városfalának megépítése után Újbécset a városhoz csatolták. Ez a folyamat akkor fejeződött be, amikor Mátyás király elrendelte Zsigmond várának lebontását, ami végleg megerősítette Újbécs bekebelezését a szomszédos metropolisz által. Így az egykor önálló településből, Újbécsből egy nagyváros része lett, amelynek emlékét már csak a történelmi források és az utcanevek őrzik.