A modern világban a napenergia fontos helyet foglal el az alternatív energiaforrások között. Azonban kevesen tudják, hogy gyakorlati felhasználása szorosan kötődik Mária Telkeshez, aki életét ennek a kérdésnek a tanulmányozására és találmányok megalkotására szentelte. Kísérletei eredményeit a gyakorlatban alkalmazta, és hatalmas hozzájárulást tett a tudomány és az alternatív energiaforrások fejlődéséhez. Életéről és munkásságáról itt olvashatunk részletesebben: budapest.name.
Gyermekkori kísérletező
Mária Telkes 1900. december 12-én született Budapesten, egy jómódú családban. Már kiskorától érdeklődött a kémia iránt. 11 évesen a szülei kertjében egy „laboratóriumot” hozott létre, ahol kőzeteket és agyagot használva végezte első kísérleteit. Tudományos érdeklődése és a kémia iránti szeretete végül arra késztette, hogy ezen a területen szerezzen képesítést. Érdemes megemlíteni, hogy abban az időben a magyar egyetemeken tanuló nők aránya csupán 14% volt.
Telkes a Budapesti Egyetem fizikai-matematikai karán kezdte meg tanulmányait. Az első évben véletlenül egy könyvet olvasott az alternatív energiaforrásokról. Az információ annyira felkeltette az érdeklődését, hogy elhatározta, ebben az irányban halad tovább, és igyekszik elérni, hogy a fejlődő országok lakói ingyenes energiát használhassanak.
Az édesvíz-sótalanító és fűtési rendszer megalkotása
1924-ben a 24 éves Telkes doktori fokozatot szerzett fizikából és kémiából, majd elkezdett oktatni az egyetemen. Nem sokkal később nagybátyja, Ernő Ludwig, aki Magyarország clevelandi konzula volt, és a biokémiai laboratóriumban dolgozott, meghívta az Egyesült Államokba. Az 1930-as évek végén Mária Bostonba költözött, és folytatta oktatói karrierjét a Massachusetts Institute of Technology-n (MIT), miközben a „Cleveland Clinic Foundation” laboratóriumában is dolgozott.
Hamarosan korábbi kísérleteinek és megszerzett tudásának felhasználásával egy egyedülálló eszközt alkotott meg – egy hőelemet, amely a napfényt elektromos árammá alakítja. Ez a munka szenzációt keltett, és nagy érdeklődést váltott ki a közönség részéről.
1937-ben Telkes amerikai állampolgárságot kapott, és 1938-ban csatlakozott az MIT napenergia-kutatási projektjéhez. Ebben az időszakban bemutatta a bizottságnak hőelemének prototípusát. 1939-ben hivatalosan is bevették a projektbe.
A második világháború alatt Telkes az Amerikai Tudományos Kutatási és Fejlesztési Hivatal civil tanácsadójaként dolgozott, és nagy elismerést szerzett találmányával. Napenergiával működő sótalanítót fejlesztett ki amerikai pilóták számára, amely a tengervizet iható vízzé alakította. Telkes találmánya sok katonának mentette meg az életét. A könnyű és hordozható desztillátor napi egy liter tengervizet képes volt átalakítani, pusztán a napfényt használva. Rövidesen a pilóták felszerelésének elengedhetetlen része lett. A háború után Telkes szabadalmat kapott erre a találmányára.
1948-ban Mária egyedülálló fűtési rendszert tervezett a „Dover Sun House” számára Doverben, Boston közelében. Ez az épület lett a világ első olyan kísérleti lakóháza, amelyet kizárólag napenergia fűtött, és technológiai szenzációként tartották számon. A nap az óriási ablakokon keresztül melegítette fel a ház belső terét. A titok a fekete fémlemezekben rejlett, amelyeket az ablakok mögött helyeztek el. Így a lemezből származó hőt ventilátorok továbbították a falra rögzített tartályokba, amelyeket Glauber-só töltött meg. Ez a rendszer az akkori leggazdaságosabb megoldásnak bizonyult. Télen jól fűtötte a házat, nyáron pedig hűtötte.
1952-ben Telkes elsőként kapta meg a Kiváló Teljesítményért Díjat az Amerikai Női Mérnökök Társaságától, 1977-ben pedig az Amerikai Napenergia Társaság kitüntetését is elnyerte.
Életének utolsó évei
1953-ban Telkes átköltözött az MIT-ről a New York-i Egyetem Műszaki Karára, ahol a napenergia laboratórium vezetője lett, és egy hordozható tűzhely projekten kezdett dolgozni. Hamarosan sikerült megalkotnia egy kicsi, ám rendkívül erős eszközt. Képzeljük csak el, az eszközben a hőmérséklet elérte a 350 fokot, anélkül, hogy bármilyen üzemanyagot vagy energiaforrást igényelt volna a napon kívül. 1978-ban Telkes nyugdíjba vonult, de folytatta napenergia-kutatásait.
Pályafutása során Mária 20 találmányát szabadalmaztatta, több mint száz tudományos publikációt írt, és 12 nemzetközi elismerést kapott. Fényes amerikai karrierje ellenére megőrizte hazája iránti szeretetét. 1995-ben visszatért Budapestre. 95. születésnapja előtt tíz nappal hunyt el. 2012-ben Mária Telkest posztumusz beiktatták az Egyesült Államok Nemzeti Feltalálói Dicsőségcsarnokába. Az ő tiszteletére iskolákat neveztek el Dél-Karolinában, San Franciscóban és Ohióban.
Összegzésként elmondható, hogy Mária Telkes egy erős, bátor és rendkívül intelligens nő volt, aki felbecsülhetetlen hozzájárulást nyújtott a társadalom és a környezet számára.