A városi parkok a pihenés egyik legkedveltebb helyszínei közé tartoznak. Budapest lakói szívesen sétálnak ezekben a parkokban, ahol egyedül lehetnek a természettel, és feltöltődhetnek energiával. Azonban kevesen tudják, hogy kik tervezték ezeket a festői zöld területeket és hogyan történt a parkok zöldítése. Erről részletesebben olvashatunk a budapest.name oldalon.
Az első parkok fejlesztése
Budapest első parkjai főúri birtokokon jöttek létre, például a Margitszigeten, az Orczy-kertben és a Károlyi-kertben, és csak később váltak nyilvánossá. A város egyik legnagyobb és legnépszerűbb parkjában, a Margitszigeten a Tost család munkájának eredményei láthatók. 1808-ban I. József császár megbízta Károly Tostot a Margitsziget gondozásával. Így 95 hektáron, amely akkor még főhercegi magánbirtok volt, rengeteg ritka növényt ültettek el, például platánfákat, rózsákat, fekete diófákat és fenyőfákat.
Károly munkájának egyik legnagyobb próbatétele az 1838-as árvíz volt, amely során sok általa ültetett fa elpusztult. Azonban hamarosan újraindult a park zöldítése, és a vízzel teli mélyedések szép virágágyásokká alakultak át. Ekkor fedezték fel a domonkos kolostor romjait, amelyek több park tájképének részévé váltak. Így a város legszebb zöld oázisainak ősi fái őrzik Tost kertész emlékét.
1808-ban Károly testvére, Antal is Budapestre költözött, aki 40 éven keresztül gondozta a növényeket, és fákat ültetett a Várkertben. Az ő parkosítási tervei alapján alakították ki a császár budapesti rezidenciája környezetét. A Vár déli lejtőjén található tájképi kertet Antal Tost folyamatosan gondozta, amelyből sajnos mára szinte semmi sem maradt. Azonban egy hatalmas japánakác a Nagy Rondella mellett még mindig emlékeztet Antal munkájára és az egykori pálotaszerű kertre, amely a látogatók számára is nyitott volt.
A kertészek, akik Budapestet zölddé tették
Budapest parkjainak történetében kiemelkedő alak Pech Ármín, aki a Füvészkertben tanulta a kertészetet. Miután diplomát szerzett, Antal Tost mellett dolgozott a Várkertben, majd külföldre utazott továbbképzésre. 1846-ban, Budapestre visszatérve saját kertészetet alapított. Tehetségét jól mutatja, hogy 1848-ban, mindössze 28 évesen kinevezték a Ludoviceum főkertészévé, amely ma az Orczy-kert. 1853-ban elfogadták az általa kidolgozott múzeumi kert tervét, amely az épület befejezésével megnyitotta kapuit. Bár az akkori növényzet nem maradt meg, Pech tervének szellemében a kanyargós utak és növényszigetek visszaidézik az eredeti hangulatot. A Városliget északi része is Pech Ármín tervei alapján készült el. Ő fásította be az Erzsébet teret és készítette el az első Népliget-tervet. Fiát, Pech Ármínt, számos zöldterület kialakításáért említik. A Budai Várkert egyes részeit is ő alakította át az 1890-es években, és ő tervezte az 1896-os Millenniumi Kiállítás zöldítését, a Duna felé eső Gellért-hegyi lejtőt.
Fuchs Emil, a város első főkertésze szintén jelentős szerepet vállalt Budapest zöldítésében. 1865-ben kezdte meg munkáját, és az ő tervei alapján újították meg az elhanyagolt Városligetet. Számos fa, két platáncsoport és az első rózsák is megjelentek benne. 1870-ben felelős volt a hársak, kőrisek és más fafajták ültetéséért a Népligetben. Ezenkívül parkosította a Széchenyi teret és megújította a múzeumkertet, valamint részt vett a Városliget fáinak átültetésében, amelyeket az 1885-ös Nemzeti Kiállítás során vágtak ki.
1892-ben Fuchsot Ilsemann Keresztély váltotta a kertészeti osztály élén. Ez a nagy tudású ember számos parkot átalakított a gyorsan fejlődő Budapesten. Így egyre több ember látogatta a főváros zöldövezeteit pihenésre és szórakozásra. Keresztély a Duna menti kis tereket parkokká alakította, és az addig piactérként működő II. János Pál pápa teret is parkosította. Vezetésével fejezték be a Népliget park teljes rendezését.
A nehézségek leküzdése
A 20. század növekvő közlekedési forgalma új kihívásokat jelentett Budapest zöld területeinek. 1913-tól Ráde Károly vette át a felügyeletüket, aki támogatta a Kertészeti Intézet parkjának létrehozását, és a korábban szőlőültetvénnyel borított Gellért-hegyet arborétummá alakította. Főkertészként számos fővárosi teret rekonstruált és átalakított. Az 1920-as évek közepén sok új fafajtával, például krími hársakkal, kőrisekkel és tölgyekkel gazdagította a parkokat.
A második világháború idején Budapest zöldövezetei súlyos károkat szenvedtek, a parkok mintegy 90%-a elpusztult. Jancsó Vilmos kapta a feladatot, hogy helyreállítsa őket. 1945-ben felmérték a sérült fákat, és megkezdték a növények helyreállítási és átültetési munkálatait. Két év alatt számos parkot restauráltak.
A mai budapesti parkokban sétálva számos kertész munkáját láthatjuk. Bár több mint 200 év telt el, tevékenységük nyomai továbbra is fennmaradnak a város zöld oázisaiban. Ma is pihenhetünk, a napsugaraktól pedig azoknak a fáknak a lombja alatt húzódhatunk meg, amelyeket ők ültettek.