A mai Lipótváros területén sétálva nehéz elképzelni, hogy valaha itt állt Budapest első gőzmalma. Nem sokkal később ez a malom nagy, sikeres üzemmé fejlődött, amit Széchenyi István kezdeményezett. Végül ez a két vállalkozás a malomipar és a gépgyártás virágzásához vezetett – olvasható a budapest.name oldalon.
Az első malom megnyitása
A 18. század végétől a 19. századig, különösen a külföldi háborúk idején, megnövekedett a gabona iránti kereslet. Pest vezetése így szembesült azzal, hogy szükségessé vált a gabona európai piacokra történő szállítása, amelyhez fejleszteni kellett a magyarországi közlekedést és hajózást.
Széchenyi István ennél is tovább ment: a szállításon túl a magyar gépgyártás és az élelmiszeripar fejlesztését is fontosnak tartotta. Széchenyi rájött, hogy ha Pesten jó minőségű lisztet tudnak előállítani, azt magasabb áron lehet majd értékesíteni. Ehhez azonban egy malmot kellett létesíteni.
A gőzmalom megnyitásához 1838. december 26-án bejegyezte a „Pesti Hengermalom Társaság” részvénytársaságot. Tervei között egy modern üzem építése is szerepelt, így kénytelen volt trükkökhöz folyamodni. Széchenyi hosszú ideig levelezett Mészáros Lázárral (a független magyar kormány első honvédelmi miniszterével), aki éppen akkor Milánóban tartózkodott. Érdemes megjegyezni, hogy Svájcban már működtek gőzmalmok, amelyek 1835 óta vas hengereket használtak malomkövek helyett. Mészáros egyik alárendeltje titokban ellátogatott egy ilyen malomba, és beszámolt a berendezésekről és működésükről. Mészáros egy levélben részletesen megírta mindezt Széchenyinek, aki így a svájci rendszert vehette át.
Széchenyi azonnal befektetőket talált, és felkérte Hild Józsefet, hogy készítse el a malom terveit. A malmot 1841. szeptember 22-én ünnepélyesen megnyitották. A 30 lóerős gép naponta 350 mázsa gabonát tudott megőrölni, ami messze meghaladta a korabeli vízimalmok kapacitását.
Gépgyár alapítása
Rövidesen Széchenyi a malom területén megnyitotta a gépműhelyt, amely később önálló gyárrá nőtte ki magát, és a magyar gépgyártás bölcsője lett. A gépműhelyben eleinte a malom gépeit javították, később pedig nagy megrendeléseket kaptak különböző vállalatoktól.
A műhelyben a legjobb külföldi mérnökök dolgoztak, köztük Ganz Ábrahám, aki 1842-től vezette a műhelyt. 1843-1844-ben a műhelyt elválasztották a malomtól, mivel önállóan nem hozott elegendő profitot, ami rontotta a rentabilitást. 1845-ben Széchenyi tervet dolgozott ki a probléma megoldására, amely egy önálló részvénytársaság létrehozását és egy gyár megnyitását irányozta elő. Így a gépgyár önálló tőkét kaphatott, amely biztosította a nyereséges működést.
Sok részvényes eleinte ellenezte ezt az ötletet, de végül sikerült meggyőzni őket. 1845. július 25-én a „Pesti Hengermalom Társaság” igazgatótanácsa úgy döntött, hogy a gépműhely különválik a malomtól. Az új részvénytársaságot 1847. április 18-án hivatalosan bejegyezték, és évekig helyi vállalatoknak szállított. Érdemes megemlíteni, hogy a gyárban a Lánchíd öntvényeit is készítették.
1850-ben leégett a malom, majd 1851-ben a gépgyár is tűz áldozatává vált. A malom és a gyár működése során nem okozott környezeti károkat. A korszerű, jól karbantartott berendezéseknek köszönhetően sem szennyező anyagok nem kerültek a levegőbe, sem zaj- és rezgéskibocsátás nem zavarta a környéken élőket.