Loránd Eötvös világszerte ismert magyar tudós, aki feltalálta és tökéletesítette a torziós ingát. Kevesen tudják azonban, hogy ez a férfi szenvedélyes természetkedvelő, tehetséges fotós és költő is volt. Életéről és karrierjéről itt olvashatunk részletesebben: budapest.name.
Gyermek- és ifjúkori évek
Loránd Eötvös 1848. július 27-én született Budapesten, egy író, politikus és közoktatási miniszter, József Eötvös fiaként. A családfő már kisgyermekkorától észrevette Loránd kivételes érdeklődését a természettudományok iránt, ezért gondoskodott róla, hogy otthon a legjobb tanárok oktassák geológiára, kémiára, matematikára és jogra. 12 éves korában a fiú a budapesti piarista gimnáziumba kezdett járni. Kitűnő eredményekkel végezve jogi és politikatudományi tanulmányokat folytatott a Budapesti Egyetemen, miközben természettudományokat is tanult, és a fizikai-kémiai laboratóriumban dolgozott. Hamarosan választania kellett a jog és a tudomány között, végül az utóbbit választotta.
Fizikai ismereteinek elmélyítése érdekében 1867-ben a Heidelbergi Egyetemen folytatta tanulmányait, amelyet 1870-ben fejezett be, doktori fokozatot szerezve. 1871-ben Loránd tanítani kezdett a Budapesti Egyetemen, és hamarosan a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Eötvös párhuzamosan vizsgálta a rezgési és gravitációs elméletek közötti kapcsolatot. Kutatási eredményeit „A rezgési elméletből következő távolbani hatás törvényéről” című dolgozatában írta le. 1874-ben Eötvöst kinevezték a Budapesti Egyetem elméleti fizikai tanszékének professzorává.
Sikeres tudományos karrier
Eötvös tudományos karrierjét a folyadékok felületi feszültségének, azaz a kapillaritás jelenségének tanulmányozásával kezdte. Az egyszerű esetekben ennek értékét már elméletileg meghatározták, azonban a fiatal professzor kísérleti módszert próbált kidolgozni, amely ugyanazt eredményezné. Ez vezette egy új mérési technika felfedezéséhez, amely pontosan meghatározta a kapilláris felületek alakját. Kísérletei során Loránd felfedezte, hogy bármilyen folyadékkal dolgozik, annak molekuláris felületi energiája mindig a hőmérséklettel arányosan változik. Eredményei alapján az a szám, amely megmutatja, hogy a molekula felületi energiája mennyire változik a folyadék 1 fokos melegítésével, az Eötvös-állandóként vált ismertté.
Eötvös emellett a gravitáció és a tömegvonzás jelenségeit is tanulmányozta, fontos megfigyeléseket tett a gravitációs gyorsulás kutatásában, egyedi eszközét használva. Lorándnak sikerült bebizonyítania, hogy a gravitáció miatt a bolygónkon keleti irányba haladó tárgyak veszítenek a tömegükből, míg a nyugati irányba haladók növelik azt. Ez a felfedezés az ifjú tudóst Albert Einstein követőjévé tette.
Eötvös tudományos karrierjének legfontosabb eredménye a torziós inga megalkotása volt. Ez az egyszerű, platinrudakból és huzalon függő eszköz lehetővé tette, hogy bepillantást nyerjünk a Föld mélyébe, és észleljük a talaj szerkezetének gravitációs ingadozásait. Az első inga 1890-ben készült el, és Loránd a Gellért-hegyen, valamint a Balatonon tesztelte. 1900-ban a Párizsi Világkiállításon a fizikus bemutatta találmányát, mint egy hatékony geológiai kutatóeszközt, amely nem igényel fúrást. Eredményéért aranyéremmel tüntették ki.
Az eszköz nagy sikert aratott, és 1915-től évtizedekig a világ minden táján az olajkutatások elsődleges eszköze volt. Továbbfejlesztett változata ma is fontos szerepet játszik a geodéziai kutatásokban. 1913-ban, találmánya révén Loránd Eötvös Nobel-díjas lett. 1915-ben a morva lelőhelyen az Eötvös-ingát felhasználva végezték az első sikeres olajkutatási munkákat. A geodéziai eszköz forradalmi újításokat hozott más fizikai területeken is, különösen a tehetetlen és súlyos tömeg egyenlőségének megállapításában.
Páratlan fejlesztéseiért és a fizikába tett hatalmas hozzájárulásáért Loránd Eötvöst Magyarországon és külföldön egyaránt számos hercegi kitüntetéssel ismerték el. Emlékét őrzi az eötvözit nevű ásvány, a róla elnevezett Geofizikai Intézet, valamint 1950 óta az ország legnagyobb egyeteme. A tudós munkái a mai napig a kísérleti fizika csúcsát képviselik.
Hegymászó és a turistatársaság elnöke
Bár Loránd életének központjában a tudományos kutatások és kísérletek álltak, mindig talált időt a pihenésre. Szabadideje nagy részét feleségével és lányaival töltötte, gyakran együtt túráztak a hegyekben. Eötvös úgy vélte, hogy az utazások során lehet igazán meglátni a természet szépségeit. Nyolc éven át volt elnöke a frissen alapított Magyar Turista Egyesületnek, ahol jelentős erőfeszítéseket tett a magyar turizmus fejlesztéséért és népszerűsítéséért.
Emellett szenvedélyes kerékpáros és lórajongó is volt. Érdemes megjegyezni, hogy 18 éves korában Loránd megmászta Európa második legmagasabb csúcsát, a 4638 méter magas Monte Rosa hegyet. Szenvedélyes fotósként több száz képet készített alpesi túráiról. Közeli barátaival gyakran tréfálkozott azon, hogy jobban büszkélkedik hegymászó teljesítményeivel, mint a torziós inga feltalálásával.
1918-ban a nagy tudósnál rákot diagnosztizáltak, és 1919 elején elveszítette a betegség elleni harcot.