Amikor Budapest utcáin sétálunk, könnyen magával ragad az építészet és a dunai panoráma. De érdemes a zöld lombkoronákra is feltekinteni – és a város egy másik története tárul elénk. Itt olyan fákkal találkozhatunk, amelyek háborúkat és forradalmakat éltek túl, királyi ünnepségek és népünnepélyek tanúi voltak. Nemcsak díszítik a fővárost, hanem annak élő szimbólumai is, amelyekhez érdeklődéssel fordulnak a turisták és a helyi lakosok egyaránt. Bővebben a budapest.name oldalon.
Japánakác – a rondella őrzője
A Budai Vár déli lejtőjén, a fenséges rondella lábánál nő egy fa, amely régóta e hely élő szimbólumává vált. Ez egy japánakác (Sophora japonica), melynek korát 140–220 évre becsülik. Valószínűleg József nádor idejében ültették, amikor a vár körül parkot kezdtek kialakítani. A margitszigeti platánhoz hasonlóan ez a fa is a főváros természeti díszévé vált.
A Kelet-Ázsiából származó japánakác a 18. században Franciaországon keresztül került Európába, és gyorsan népszerűvé vált a parkokban és kertekben. A Budai Várban álló fa túlélte a háborúkat, bombázásokat és pusztításokat. A második világháború alatt súlyos sérüléseket szenvedett, de mégis sikerült kitartania és a mai napig él.
A szocialista korszakban a fa a „Nagyfa” becenevet kapta. Lábánál gyülekeztek a fiatalok, akiket nem engedtek be a Várkert Bazár területén lévő divatos Ifiparkba. Itt, a terebélyes ágak alatt, a farmernadrágos fiúk és lányok zenét hallgattak és randevúztak. Ez a hely „Nagy galeri”-ként vált ismertté, amelyet a rendőrség szoros megfigyelés alatt tartott. Azt mondják, éppen itt formálódott a 60-as évek informális kulturális élete.
A rondella melletti japánakác nem csupán botanikai ritkaság, hanem a történelem igazi tanúja. Kora és törzsének mély üregei ellenére a fa tovább él, mint az idő őrzője. Mindenkinek, aki a Budai Várat látogatja, meg kell állnia e zöld veterán mellett, és éreznie kell az ágaiban rejlő történelem leheletét.
Az óriási hársfa Pesthidegkút kertjében
Pesthidegkút, ma Budapest egyik kerületének, egyik régi kertjében nő egy fa, amely méreteivel és szépségével lenyűgöz. Ez egy kislevelű hárs (Tilia cordata), amely körülbelül húsz méter magas, törzsének átmérője pedig meghaladja a három métert. Lombkoronája a kert többi fája fölé emelkedik, és a fenséges fa a Nóra utcából látható a legjobban.
A hársfa pontos korát nehéz megállapítani. Egyes szakértők szerint a fa körülbelül 250 éves, míg mások úgy vélik, hogy akár 500 évnél is idősebb lehet. Létezik egy olyan verzió, hogy a hársfát még Mátyás király idejében ültették, amikor ezen a területen széles hársfaerdők terültek el. Erre emlékeztetnek a helyi dombok – a Nagy- és Kis-Hárs-hegy – nevei is. Bármi is legyen a fa valódi kora, egy dolog kétségtelen: ez a főváros egyik legjelentősebb hársfája.
A kert, ahol a hársfa nő, önmagában is figyelmet érdemel. Található itt egy több mint százéves tölgy és egy cseresznyefa, amely már több mint hét évtizede terem. A telken álló épület szintén történelmi műemlék. Körülbelül 300 éves, és Mária Terézia idejében vámházként szolgált az Óbudára vezető úton.
1980-ban az óriási hársfát helyi jelentőségű védett természeti emlékké nyilvánították. Ma nemcsak a szépség szimbóluma marad, hanem a városi környezetben megőrzött természet ellenálló képességének tanúja is.
Az öreg eperfa a Tabánban
A Naphegy lejtőjén, a hajdani Tabán szívében, terül el egy öreg fa, amely őrzi e városrész múltjának élő emlékét. A fekete eperfa (Morus nigra), melynek korát 200–250 évre becsülik, első pillantásra fiatalnak tűnhet. Méretei nem túl lenyűgözőek. De ha közelebbről megnézzük, világossá válik, hogy ez a fa már több évszázada itt áll. Túlélte azokat az időket, amikor körülötte szorosan álltak a házak, generációk váltották egymást, és Budapest arculata is megváltozott.
Valamikor a Tabán olyan volt, mint egy külön falu a városban, később bohém negyeddé vált, majd szinte teljesen eltűnt. A régi házakat egy „modern” városrész építésének tervei miatt lebontották. A projekt azonban soha nem valósult meg, és a lebontott házak helyén egy park jött létre, amely ma is őrzi az elveszett Tabán szellemét. És éppen az eperfa lett ezen átalakulás élő tanúja.
Úgy tartják, hogy a fát még Mária Terézia idejében ültették, amikor egész Magyarországon aktívan tenyésztették a selyemhernyót. Az eperfa levele e rovarok kedvenc tápláléka, ezért a 18. században tömegesen ültettek eperfákat az egész országban. Lehetséges, hogy ez az eperfa is ekkor jelent meg.
A fa ágai a föld felé hajlanak, vonzva a gyerekeket, akik fel akarnak mászni rájuk. Azonban az eperfánál van egy figyelmeztető tábla, amely a fa gondozására emlékeztet, mivel ágai már nem olyan erősek. Néhány évvel ezelőtt a Tabánban egy tanösvényt hoztak létre, ahol meg lehet ismerkedni az utak mentén növő fákkal és cserjékkel.
Közülük a legszimbolikusabb ez az öreg eperfa marad – egy olyan városrész néma mesélője, amely már nem létezik.
A margitszigeti platánok „ősapja”
A Margit-sziget legismertebb fája a víztorony melletti 200 éves közönséges platán (Platanus acerifolia). Fenségessége lenyűgöző. Ennek az „ősplatánnak” a törzse hat és fél méter kerületű, magassága eléri a negyven métert, lombkoronája pedig ötven méter szélességben terül el. Egy ilyen fát lehetetlen nem észrevenni, és szépsége minden szigetlátogatót elvarázsol.
A platánok története a Margit-szigeten a 18. század végére nyúlik vissza. 1790-ben a szigetet a budai Habsburg kormányzó használatába adták, 1795-től pedig József főhercegnek, aki a parkkultúra iránti szeretetéről volt ismert. Európa angol kertjeinek mintájára kezdte el a sziget rendezését, és a platánok, amelyek abban az időben nagy népszerűségnek örvendtek az európai parkokban, az ő kezdeményezésére jelentek meg itt.
Az 1838-as árvíz sok fát elpusztított, de ez a platán, néhány más értékes példánnyal együtt, túlélte. Ma is fenséges formájával gyönyörködteti a szemet, története pedig a sziget gazdag botanikai örökségére és Budapest parkkultúra iránti szeretetére emlékeztet.
Magányos cédrus a város felett
A Budapest II. kerületében, a híres hársfától nem messze, a Kondor úton egy lenyűgöző libanoni cédrus (Cedrus libani) nő. Több oldalról is könnyen megközelíthető. A Páfrány utcán át vezető rövid út kellemes sétává teszi a látogatást. A hosszabb útvonal, az Apáthy-sziklától a Hűvösvölgyi útig, lehetővé teszi, hogy a cédrust az útvonal egyik állomásaként iktassuk be.
A fa a helyi önkormányzat védelme alatt áll, ami különösen értékes a nemrégiben kivágott szomszédos telkek fényében. A cédrus korát körülbelül 130 évre becsülik, magassága eléri a majdnem húsz métert, törzsének kerülete pedig meghaladja a két métert – három ember könnyedén átkarolhatná.
A libanoni cédrus Libanonból vagy Törökországból származik. A helyi éghajlat nem túl kedvező ennek a fajnak, ezért Magyarországon kevés idős példány maradt fenn. Budapest mellett azonban van még két idősebb cédrus – egy az Alcsúti Arborétumban, a másik pedig a Soproni-hegység közelében lévő Lővérek erdőségében. Ez a magányos cédrus a Kondor úton fajának ritka és értékes képviselője, amely a természet élő szegletét teremti meg a városban.
Faóriások a Normafánál
A Normafa lejtőin, az öreg erdők között igazi faóriásokkal találkozhatunk. Itt masszív tölgyek, magas bükkök, fenséges hársfák, erős kőrisek és vadcseresznyék nőnek. A Szent Anna-kápolna és a libegő környékén még ma is állnak azok az öreg vadgesztenyefák, amelyeket az angolkisasszonyok kolostorának apácái és növendékei ültettek.
Néhány bükkfa kora eléri a 280–300 évet, a tölgyek és hársfák pedig még ennél is idősebbek lehetnek. Ezek az erdők azért maradhattak fenn, mert a terület hosszú ideig magántulajdonban volt, ahol a fakivágást nem támogatták. Később, a turizmus fejlődésével a fakivágás gyakorlatilag megszűnt.
A WWF Magyarország természetvédelmi szervezet munkatársai önkéntesekkel közösen vizsgálták meg a Normafa idős fáit. A több mint 400, 70 cm-nél nagyobb törzsátmérőjű fa között 8 valódi óriást találtak, amelyek törzsátmérője meghaladta a 140 cm-t.
Az egyik leghíresebb fa egy tölgy volt, amely a „Norma” nevet kapta. Az egyik legenda szerint még ifjúkorában maga Mátyás király is látta. Más források már a 19. századi dokumentumokban is százéves faként említik. A tölgy túlélte a fagyokat és az erős széllökéseket. Az 1860-as évek térképein már „Norma” faként jelölik.
Egyes adatok szerint később ezen a helyen egy kocsma állt. Maga a fa az öngyilkosok „kedvenc” helyévé vált, és Vörösmarty Mihály költő itt olvasta fel barátainak a „Csongor és Tünde” című művét. Abban az időben élt egy legenda, hogy ha valaki felírja a nevét a törzsre és letör egy darab kérget, boldogság vár rá. Nem kizárt, hogy éppen az ilyen babonák okozták a vesztét. Végül a tölgy elpusztult, helyén emléktáblát és emlékfát állítottak.
Fekete dió
A Margit-szigeten, a nádori nyaraló közelében, már a 19. század elején fákat kezdtek ültetni, formálva a szigeti kert jövőbeli arculatát. Közöttük különleges helyet foglal el az Amerikából behozott fekete dió. Ez a fa talán az elsők egyike, amelyet a szigeten ültettek.
Mellette, a szálloda közelében, több fekete dióból álló csoport nő, amelyek szintén körülbelül 200 évesek. Bár jelentősen megritkították és megfiatalították őket, ezek a fák fajuk legkiemelkedőbb képviselői maradnak a szigeten és az egész városban. Fenséges törzsük és sűrű lombkoronájuk igazi természeti emlékművekké teszi őket, amelyek őrzik a Margit-sziget zöldítésének történetét.
Sváb-hegyi kocsánytalan tölgy
A Normafához vezető út mellett lehetetlen nem észrevenni ezt a fenséges tölgyet, amely egy villa kertjének kerítése mögött magasodik az Eötvös és az Őzike utca kereszteződésében. Maga az épület viszonylag fiatal a fához képest. A tölgy sokkal korábban jelent meg itt, amikor a terület még erdős-füves táj volt, amely azokból az időkből maradt fenn, amikor Eötvös József és Jókai Mór nyaralói még nem épültek fel.
Úgy tartják, hogy a kocsánytalan tölgy több száz évig, kedvező körülmények között pedig akár ezer évig is élhet. A fa jelenlegi korát körülbelül 200 évre becsülik. A viharos szelek és a mellette zajló intenzív autóforgalom ellenére a tölgy megőrizte fenséges méreteit és erejét, a hosszú élet és a természet városi környezetben való ellenálló képességének szimbólumaként.
Tiszafa a Margit-szigeten
A Margit-szigeten egy hihetetlen tiszafa nő, melynek korát körülbelül 205 évre becsülik. Ez egy lassan növő fa, de kedvező körülmények között akár 3000 évig is elélhet. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi példány még „fiatalnak” tekinthető.
A tiszafa könnyen felismerhető sötétzöld leveleiről, pikkelyes vörösesbarna kérgéről és a tövétől elágazó törzséről. Szépsége és fenségessége ellenére a fa óvatos bánásmódot igényel. Minden része mérgező, és télen a toxicitás fokozódik, hatással van az emberi szívre és légutakra.
A margitszigeti tiszafa Budapest egy újabb hosszú életű lakója, amely a természet erejére és ellenálló képességére emlékeztet a városi környezetben, és lenyűgöz szépségével és karakterével.
Kocsányos tölgy
A Margit-szigeten nő a budapesti kocsányos tölgy legidősebb példánya. Ez a fa az ártereket kedveli. Rothadásállósága miatt mocsári tölgynek is nevezik. Valamikor több száz ilyen fa nőtt itt, de idővel a viharos szelek és természeti katasztrófák megrongálták őket. Ma már csak elszórtan találkozhatunk „rokonaival”, de egyikük sem ér fel ehhez az idős lakóhoz.
A fa korát körülbelül 205 évre becsülik. A Margit-sziget történelmének élő tanúja, valamint a természet erejének és ellenálló képességének szimbóluma marad.
Budapest történelmének élő tanúi
Budapest nemcsak építészetével és történelmével nyűgöz le, hanem a városi környezetben megőrzött élő természetével is. A faóriások, öreg fák és cserjék a város történetéről, az itt élt emberekről és a nyomot hagyó eseményekről mesélnek nekünk.
Minden fa – legyen az a japánakác, az óriási hársfa, az öreg eperfa vagy a legendás Normafa-tölgy – az idő élő tanúja és igazi természeti emlékmű. Budapesten sétálva érdemes nemcsak az épületekre és terekre figyelni, hanem ezekre a zöld történelmi tanúkra is, amelyek Magyarország fővárosát igazán egyedivé teszik.
Források:
- https://www.turistamagazin.hu/hir/nevezetes-budapesti-fak-nyomaban
- https://orszagut.com/kornyezet/termeszetvedelmi-teruletek-budai-hegyseg-barlangok-budapest-termeszeti-csodai-5222
- https://index.hu/kultur/2020/05/22/leteszteltuk_az_appot_ami_kozel_hozza_a_budapesti_fakat/
- https://enbudapestem.hu/2023/05/03/budapest-legendas-fai-es-megfigyelesuk-a-fovaros-10-legoregebb-faja